4. Németalföldi festészet (15-16. sz.)

A mai Belgium és Hollandia területének egy része nagyjából az a síkság, mely a középkor őszén, a 15. században részben a burgundi hercegség területe volt, majd a század végén a Habsburg-birodalom részévé vált. A megerősödő, gazdag városok, mint Brugge, Gent, Antwerpen az észak-európai gazdasági élet legfontosabb központjai voltak. Az elmaradottabb északi területek csak a következő évszázadban váltak jelentőssé.
A 15. században, az itáliai reneszánsz megjelenésével egyidőben a Dél-Németalföldön is megszületett az „új művészet”, az ars nova, elsősorban Brugge-ben. Itt működött a korai flamand festészet nagyjainak két generációja is, akinek művészete egész Európára nagy hatást gyakorolt. Nevükhöz fűződik többek között az olajfestés „feltalálása” is, bár ezt a technikát már korábban is alkalmazták más műfajokban. A porrá tört pigment kötőanyagaként alkalmazott olaj tette lehetővé a mélytüzű, áttetsző színek alkalmazását a festészetben.
A Keresztény Múzeum németalföldi festményeinek a gyűjteménye nem ad ugyan olyan szinte hiánytalan összképet a fejlődésről, mint az itáliai gyűjtemény anyaga, de igen jelentős műveket mondhat magáénak. Memling és Jan van Hemessen egy-egy műve kiemelkedő színvonalon jelzi a későgótika és a flamand reneszánsz művészettörténeti jelentőségét, de különös véletlenek folytán az észak-németalföldi festészet néhány kevésbé értékelt, de jelentős alkotása került Esztergomba. A múzeumalapító Simor, majd Ipolyi figyelmét sem kerülte el ennek a festőiskolának a jelentősége, és elsősorban a német romantikában újra felfedezett középkor iránti érdeklődésüknek köszönhetően a német, osztrák, és magyar táblaképeken túl németalföldi festmények is bekerülhettek a múzeum gyűjteményébe.
U.Zs.