Keresés

1. Későgótikus magyar festészet és szobrászat (15-16. sz.)

Kolozsvári Tamás
(működött az 1420-as években, feltehetőleg Budán)

Kálvária-oltár
1427
tempera és arany, fa
középkép mérete: 242 x 177 cm
Ltsz. 54.3-10

A magyarországi szárnyasoltár-festészet egyik legszebb darabja a garamszentbenedeki bencés apátsági templom egyik mellékoltárára készült. A 19. században elégett, de másolatban fennmaradt predella latin nyelvű felirata tartalmazza a készítés évét, és megnevezi a keresztfa tövében térdelve imádkozó donátort, Petösfia Miklóst, győri kanonokot, a budai várkápolna kántorát, aki a Thomas de Coloswarnak nevezett festőt az oltárkép megfestésével megbízta. A kiemelkedő színvonalú alkotó a közép-európai ún. internacionális gótika kései, összefoglaló jellegű, de önálló, egyéni formanyelvét megtaláló mestere. Mindenek előtt a kortárs cseh táblakép festészethez és a kódexfestészethez való kötődése mutatható ki. Olyan új problémakör is foglalkoztatja, mint a perspektivikus ábrázolás és az arcok portrészerű megjelenítése. Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387-1437) és német-római császár udvari művészeti köréhez tartozhatott, akit itt elegáns lovagként, a Kereszt alatt jobbra látható római százados képében meg is jelenített. A mozgatható szárnyak belső oldalán a szenvedéstörténet jelenetei közül az Olajfák hegye, a Keresztvitel, a Feltámadás és a Mennybemenetel látható. Csukott állapotában négy szent életét állította példázatként a megrendelő a szerzetesek és hívek elé. Szent Benedek, Szent Egyed, Szent Miklós legendájának csodás elemei mind utalások az Oltáriszentség titkára, benne Jézus Krisztus keresztáldozatára. A negyedik külső kép elveszett. Az oltár 1872 körül, az apátsági templom neogótikus felújítása előtt, eredeti kerete nélkül, szétszedett állapotban került Simor János érsek képtárába.
K.I.
Előző műtárgyA gyűjtemény nyitóoldaláraKövetkező műtárgy
Kálvária-oltár
Kálvária-oltár
FeltámadásFeltámadás