Főoldalra

Keresés



Dobrányi Ildikó Emlékkiállítás

M I N D Ö R Ö K K É
Dobrányi Ildikó (1948-2007)
A kárpit méltósága


Dobrányi Ildikó (1948-2007) Emlékkiállítása
a Keresztény Múzeumban
2008. szeptember 7 - október 30.



Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Keresztény Múzeum Alapítvány



Részletek a kiállítás katalógusából
bővebben a katalógusról

A művésznő ebben az évben lenne 60 éves. Tisztelőiből alakult halála után a Dobrányi Ildikó Emlékbizottság. Célunk az egyéni és közösségi életmű legteljesebb összegyűjtése és felmutatása volt e gyűjteményes kiállítás és a hozzá tartozó katalógus keretében. Tisztünk szerint, tisztán és tökéletesen tárva fel az életművet és eredményeit kortársainknak, valamint az utókornak, mint ahogyan a művésznő egész életére és tevékenységére is mindig az igaz ügyek, a tökéletes művészi alkotó munka volt jellemző. /Anka Mária/


A kárpit műfaja mindig is igényes tervezői és nagy kapacitású, ráadásul társas munkát kívánó alkotói mód. A mű célja elsősorban uralkodói reprezentáció, de legalábbis az adott körben a legelőkelőbb környezetet biztosító szándék. Világi és egyházi funkciója egyaránt lehetett - mint a falképeké - amelyek maguk is igen sokszor a szövött kárpit utánzataiként kerültek a falakra. Ilyenről tesznek máig tanúságot az esztergomi várkápolna freskótöredékei is. A műpártolás monumentális gesztusát - az épület, szobor, kép, vagy ékszer mellett, - mind máig a kárpit szövetése jelenti mindazokban a kultúrákban, amelyeknek nem esetleges, hanem folytonos a történeti tudásuk. /Mojzer Miklós/


Gobelinszövő volt, tudatosan vallotta egy rövid önjellemzésben 1997-ben: „tulajdonképpen nem törekszem »saját egyéni képi nyelvezet«, »sajátos, egyéni kolorit« stb. kifejlesztésére, - csupán igyekszem e részleteket minél pontosabban megközelíteni, - fotó, computer-technika, raszter felbontás stb. segítségével, és azokat »dédelgetni«, a hagyományos, több évszázada ismert, rabszolgakeservekkel járó szövéstechnika által.” Ez nemcsak technika: a szövés régóta annak példája, hogyan válhatott egy művészi technika világot alkotóvá. A szövés csodája, hogy néhány anyaggal, főként a színezett gyapjúval, takaróból világot képes felidézni, egymásba szőtt fonalakból a természet változatosságának képét. Dobrányi Ildikónak ebből a részlet jutott, az a részlet, amely valamely egészből való, s amelyből az egészre ismerünk. Ebben volt modern művész. Mások a teljességet az individualizmusban, az egyéni látásmód kiteljesítésében keresték, ő a hagyományos technikához ragaszkodott. /Marosi Ernő/


Ha Ildikó művészetének fejlődését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy újításai összefüggő rendszert alkotnak, melyben a színhasználat meghatározó elem. Kárpitjainak megfejtéséhez az egyik kulcsot ugyanis a letisztult színösszeállítások, mint a fekete, a fehér, az élénk színek, a vörös, a sárga és a kék közvetítésével találhatjuk meg. Nagyon kifinomult érzéke volt a harmonikus színkombinációkhoz. Művein, melyeknek meghatározó témája a természet, melyeken közelről fedezhetjük fel a fák részleteit, lombozatát, és a füveket. A művész azonban nem a szemünkkel rögzített látványt, hanem a fényképezőgép objektívja, a videó kamerák, és a régi tv képernyők által előállított szemcsés szerkezetű képeket mutatja meg, de ezt csak azután értettem meg, miután elolvastam Ildikó írását arról, hogy milyen nagy hatással volt rá édesapja és édesapja révén a filmkészítés. Ez az új információ megerősítette saját korábbi megfigyelésemet is, miszerint a művész szövéssel, szövésben fejezi ki magát anélkül, hogy szükségét érezné gondolatai szavakba öntésének. Ugyanez a hozzáállás a kortárs művészetben azonban nem mindig magától értetődő. /Elsje Janssen/


Alighanem Dobrányi Ildikó kiemelkedő szövési professzionalizmusa talán inkább Aubusson-i és párizsi tanulmányainak köszönhető. Kárpitjai amellett, hogy személyes karakterének tisztaságát és nyílt őszinteségét mutatják, minden kárpitszövő számára modellértékűek /Peter Horn/


A Fű című sorozat szintézise, lezárása, az 1996-ban készült nagyméretű, ünnepélyes, vörös "Nomád szőnyeg", mely a háttér "ezervirágos" mozgalmassága, s a középen magányosan "árválkodó" kis zöld ló révén az unikornis kárpitokat juttatja eszünkbe. Következő munkáin – Mindörökké, Alternatív reneszánsz – a tekintet, egyfajta életművet lezáró keretként azonban ismét a lombkoronákra, az ég felé irányul.
E három utolsó, nagyméretű kárpitot jellegzetes, széles bordűr keretezi. Dobrányi Ildikó művészetében a tradíciókhoz történő visszatérés, a klasszikus hagyományhoz fűződő kapcsolat ugyanis nemcsak a technika használatában és a témaválasztásban van jelen, hanem olyan, a kortárs kárpit esetében általában mellőzött elem megújításában is, mint a bordűr. A Nomád szőnyeg füves pusztája körül lehelet finom fű keret fut körbe. Az arannyal és komor feketével szőtt Mindörökké című, a korai művekre utaló, vegetációt ábrázoló, "csíkraszteres" kárpitjának aszimmetrikus fél-bordűrje is e történeti előképekre reflektál. Utolsó, 2004-ben szőtt, Alternatív reneszánsz című, haldokló vegetációt ábrázoló munkáját – talán a közeli vég előérzeteként – súlyos, vastag gyász- szegély keretezi. /Hegyi Ibolya/

Az országos siker [Kárpit határok nélkül] hatására az összefogás erejében reménykedőkben fogalmazódott meg az egyesület alapításának szándéka. 2007 januárjában, súlyos betegsége idején így emlékezett erre az időszakra a megválasztott elnök, Dobrányi Ildikó: Ez idő tájt lehetőség nyílt arra, hogy szakmai, társadalmi, civil szervezetek is létrejöhessenek. A lehetőség szinte az egész szakma számára vonzóvá vált. Valamennyien, az alapító tagok, úgy képzeltük, hogy lehetőségünk nyílik régóta dédelgetett terveink, szakmai elképzeléseink megvalósítására, hogy végre megnyílik az út, minek következtében a szakma “felnőhet”, azaz, saját maga veheti kezébe saját sorsát és a fejlődés, a kiteljesedés irányát, mikéntjét megszabhatjuk, felelősen építgethetjük.

Az egyesület létszáma tíz év alatt megközelítette a 100-at. Elsősorban professzionális kárpitművészeket vettek fel soraikba, akik a szakma kiemelkedő színvonalát hosszú távon biztosítani tudták. Egyedi elbírálás alapján azonban más művészeti ágakban tevékenykedő művészek és szövők is felvételt nyerhettek. Dobrányi Ildikó elnöki törekvései három határozott irányban követhetőek nyomon.
A kárpitművészet folyamatos hazai és nemzetközi jelenlétének biztosítását tekintette elsődleges feladatának. Másodsorban otthont kívánt teremteni a műfajnak a saját műhely alapításával és a kiállítóhely folyamatos működtetésével. Harmadszor, de nem utolsó sorban hangsúlyt fektetett a műfaj tudományos feldolgozására, publikálására. /Kontsek Ildikó/


Belépésemet követően felhívást kaptam az egyesület két közös munkájában való részvételre. 2000-ben az Esztergomi Keresztény Múzeum megrendelésére készült el a Szent István Kárpit. 2006 nyarán fejeződött be a második közös munka, a Corvin Kárpitok, az Országos Széchenyi Könyvtár Nemzeti Emlékhelye számára.
Ezen pályázatok azért is voltak számomra különleges élmények, mert bár több nemzetközi szervezetnek is tagja vagyok, ilyen típusú közös munkában - ahol a művészek a közösen kialakított koncepció alapján közös műhelyben - a Budavári Kárpitműhelyben - közös szövőszékeken dolgoznak még sohasem volt részem, sőt ilyen jellegű kezdeményezésről még nem is hallottam. /Száraz Marika/


Dobrányi Ildikóval életemben kétszer találkoztam. Első alkalommal 2004 novemberében, mikor a Kárpit2 nemzetközi zsűrijében vettem részt. Ekkor ismertem meg különleges szervező tehetségét és a kortárs kárpittal kapcsolatos szakértelmét. Másodszor a Kárpit2 megnyitója alkalmával találkoztunk 2005 novemberében a budapesti Szépművészeti Múzeumban.
Olyan kiállítást soha életemben nem láttam még, mint amilyen a Kárpit 2 volt. A francia Manufacture des Gobelines és a magyar múzeumok gyűjteményeiből származó történelmi kárpitok olyan lélegzetelállítóan voltak bemutatva, hogy a rendezést másképp el sem tudtam volna képzelni. El voltam ragadtatva a kárpitok között létrejövő eleven párbeszédtől, a régi francia kárpitok, szobrok és műtárgyak interakciójától. Kárpitművészként teljesen új volt számomra, hogy ebben a kontextusban már a kortárs kárpitokról sem lehet azt állítani, hogy nem műalkotások. /Peter Horn/


Nagyvonalú személyiség volt, elképzelései is nagyszabásúak voltak. Nem kevesebbet tűzött ki célul, mint a nagy hagyományú és szakmailag felkészült, de történelmileg marginalizálódott hazai kárpitművészet behajózását nemzetközi vizekre. Megérezte a megfelelő történelmi pillanatot, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt, és kézbe vette az irányítást. Utolsó percig tartotta a kormányrudat. Jól tudta, hogy hajója nélküle kísértethajóvá, kisszerű, személyes érdekek martalékévá válik, mely irány tévesztetten sodródik az ismeretlen vizeken. Vízionárius alkat volt, ezt is pontosan látta. Mint afféle hajóskapitány, sziklaszilárd jellem volt, kemény és hajlíthatatlan, nem ismert kompromisszumokat elképzeléseiben. Aki csak érintett volt grandiózus tervei valamelyik fázisában, avval személyes kontaktust teremtett és elbűvölő személyiségével, átütő céltudatosságával mindenkit levett a lábáról. A mozgalom, amit teremtett, a jelenség, amit neve fémjelzett, a kiállítások, a katalógusok, a nemzetközi szereplések sikere ezeken az építőköveken múlott: a tisztánlátáson, a kézben tartott szálakon, az azonnali reagáláson, a megalkuvás teljes hiányán. /András Edit/

Kiállított művek:

Folyondárok (Indiai legenda), 1971

Fű 1, 1995

Fű 2, 1995

Fű 3, 1995

Fű 4, 1995
Iparművészeti Múzeum, Budapest

Fű 5, 1995
Iparművészeti Múzeum, Budapest

Részlet III/1, 1985

Részlet III/2, 1985

Fű/1, 1996 szitanyomat

Alternatív reneszánsz, 2004

Fű/2, 1996 szitanyomat

Mindörökké, 2000

Sorok, 1999

Nomád szőnyeg
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest

Részlet I., 1977

Részlet a Részlet I-ből, 1986

Részlet IV., 1987

Részlet IV., 1989

Sirák fia könyve 15, 17

1,2,3., 1977

Fű 6, 1995

Fű 7, 1995

„Szent István és műve” - Millenniumi falikárpit
1998-2000 között a Budavári Kárpitműhelyben
Keresztény Múzeum
Balogh Edit, Baranya Judit, Baráth Hajnal, Benedek Noémi, Csókás Emese, Dobrányi Ildikó, Erdélyi Eta, Farkas Éva, R. Fürtös Ilona, Gremsperger Beatrix, Harmati Zsófia, Háger Ritta, Hegyi Ibolya, John Ágoston, Kecskés Ágnes, Kneisz Eszter, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Lencsés Ida, Martos Katalin, Máder Indira, Mészáros Erzsébet, Nagy Dalma, Novák Ildikó, Nyerges Éva, Oláh Tamás, Pasqualetti Eleonóra, Pápai Lívia, Pázmány Judit, Remsey Flóra, Solti Gizella, Szabó Veronika, Tápai Nóra, Zelenák Katalin, Horváth László