Főoldalra

Keresés



A Prímási palota rövid története

A Prímási palota Esztergom egyetlen palotaépülete, amely megőrizte korábbi rendeltetését, és ezen felül máig az eredeti birtokos (az egyház, az érsekség) tulajdonát képezi. Benne sem a világháború, sem a forrongó történelmi idők nem tettek jelentősebb kárt, így az eredeti berendezés pompája és a korabeli felszerelés egy része is fennmaradt.
Az épület helyén korábban jezsuita rendház állt. 1690-ben egy Xavéri Szent Ferencről elnevezett kápolna, 1702-ben pedig egy iskola épült a Vízivárosban letelepített szerzetesek számára. II. Rákóczi Ferenc 1706-os várostroma után azonban csak évekkel később foghattak ezek újjáépítéséhez. A szerzetesek még pár évtizedig, a rend 1773-ban történt feloszlatásáig működhettek a ma is meglévő, új barokk templomuk melletti épületben. Az épület birtokjoga ezt követően a kamarára szállt, Mária Terézia pedig Batthyány József érseknek adományozta, aki helynökségi székhelyet rendezett itt be.
Az egykori kolostort prímási palotává csak a városba 1820-tól valóságosan is visszaköltöző Rudnay Sándor érsek alakíttatta át, ideiglenesen. A megkezdett Bazilika-építkezés Kühnel Pál által készített tervei között akkor még egy, a Várhegyen kialakításra kerülő, új prímási rezidencia szerepelt, ezt az elképzelést a kisebb költségvetéssel építkező utód, Kopácsy József érsek azonban elvetette. Az egyházkormányzati központ átmeneti jellegű berendezkedése így tartóssá vált a Vízivárosban a plébániatemplom mellett (ez utóbbi az épülő főtemplom helyett töltötte be a főszékesegyház szerepét). A rezidencia feladatainak megfelelő átépítést Kopácsy után Scitovszky prímás is folytatta a század második felében, végül Simor János döntött a jelentős átépítés mellett. 1876-ban ugyan ismét a Várhegyre készíttetett terveket építészével, Lippert Józseffel, de a vár és a Bazilika közt létesítendő új épület helyett végül a vízivárosi palota kibővítésével teremtett megfelelő székpalotát a maga számára.
A prímási építész jól tagolt, neoreneszánsz épületet tervezett, amelynek különösen a reprezentatív termei készültek nagy művészi igénnyel. Az idetelepülő jelentős gyűjtemények mellett irodahelyiségek és vendégszobák is helyet kaptak a sok szerepkört betöltő palotában. A kárpitozott szalonok és a fenséges márványterem szomszédságában vasszerkezetű könyvtár, a földszinten pedig egy korabeli modern konyha is kialakításra került. A takarékos megoldások keresése azt eredményezte, hogy egyes barokk épületrészek eredeti állapotukban megmaradtak. A gazdaságos helykihasználású rezidencia előkelő vendégeket fogadhatott és gazdag gyűjteményeket foglalhatott magába, amiért a maga korában „kis Vatikánként” jellemezték.
Az épület nem látogatható a közönség számára, ami alól csak a Keresztény Múzeum termei, illetve – kutatók számára – a Prímási Levéltár és a Simor Könyvtár képeznek kivételt.
I.M.