16. Iparművészeti gyűjtemény

Simor János érsek és Ipolyi Arnold püspök törekedett arra, hogy a középkori istentiszteletnél alkalmazott, de a használatból utóbb kivont liturgikus tárgyakat megmentsék és az utókornak bemutassák. Magyarországon a tatárjáráskor és a 150 éves török uralom alatt ezek nagy része elpusztult, ezért a gyűjtők külföldi vásárlásokkal pótolták e tárgyakat a gyűjtemény számára. Fő vásárlóterületük a német és osztrák antikváriumok, elsősorban a kölni Schnütgen-gyűjtemény volt. A Keresztény Múzeum gyűjteményében az iparművészet szinte minden ága megtalálható: ötvösség (istentiszteleti eszközök, asztali díszek, evőeszközök, órák, öltözékkiegészítők), textilművészet (miseruhák, falikárpitok, keleti szőnyegek, csipkék, népi és úri hímzések), kerámia (kínai porcelán, delfti fajanszok, Európa valamennyi porcelángyárából kikerült darabok, habán kerámia, üvegtárgyak, díszvázák), üvegfestészet (16-19. sz.), elefántcsontfaragás (12-19. sz). Különlegességnek számít, a San Marco hercegi család hagyatékából származó szelencegyűjtemény, mely a legnagyobb Magyarországon.
CS.P.