3. Itáliai festészet (13-18. sz.)

A Keresztény Múzeum egyik ritkasága ez a croce dipinta, vagyis festett kereszt. A 12. és 15. század között Itália sok templomszentélyét díszítette ehhez hasonló, a főoltár fölé függesztett vagy a a szentélyrekesztőre, szentélygerendára állított kereszt. A gyakran monumentális méretű, 4-5 méter magasságot is elérő kereszteken eleinte a halál fölött diadalmaskodó, élő, nyitott szemű Megváltó jelent meg, a 13. század során azonban a Jézus emberi mivoltát, testi szenvedéseit hangsúlyozó ferences teológia hatására ezeket a halott Krisztus ábrázolása váltotta fel. Az esztergomi kereszt is ez utóbbi típust követi. A halott test önnön súlya alatt S-alakba görnyed, a fej magatehetetlenül oldalra csuklik. A függőleges szár végződésében mára már erősen megkopott az ezüst betűkkel írt gótikus felirat, „IESVS NACARENVS REX IVDEORVM” – Názáreti Jézus, a zsidók királya. A vízszintes szár lezárásai modern kiegészítések, bennük eredetileg a sirató Szűzanya és Evangélista Szent János félalakja kaphatott helyet. A keresztet 1967-ben, magyar műkereskedésből vásárolta a múzeum.