
Leány az egyszarvúval

tempera és arany, fa
100 x 90 cm
Ltsz. 55.212
A mesebeli hangulatot árasztó, sötét erdővel övezett virágos tisztáson játszódó jelenet még a késői internacionális gótika hangulatát idézi. Az egyszarvút ölelő leány a tisztaság, szüzesség allegóriája. Az időszámításunk szerinti 2. században, görög nyelven íródott moralizáló természetrajz, a Physiologus szerint a befoghatatlan állatot csak egy szűz tudta megszelídíteni. A leány láttán az állat engedelmessé vált és ölébe hajtotta fejét, ahol a vadászok könnyedén elfoghatták. Az egyházatyák az unikornist Krisztussal azonosították, a szüzet pedig Máriával. A történet is keresztény értelmezést kapott: immár a Szűz ölében emberré váló és földi üldözői által elfogatott Megváltóra vonatkozott. A szarv az isteni erő, az Atyával való egység, és a mindent átható ige jelképe lett. A középkorban népszerű téma sok ábrázolása fennmaradt, rajtuk a leány vagy maga Szűz Mária gyakran a szüzességet jelképező zárt kertben jelenik meg. A körbezáruló erdő is erre utal az esztergomi képen. A kép egykor talán egy világi rezidencia falburkolatba illesztett díszítésének volt része. Ismeretlen alkotója, aki stílusából ítélve a velencei Antonio Vivarini hatása alatt dolgozhatott, a baltimore-i Walters Art Museumban őrzött, Párisz és Helené történetét ábrázoló sorozatról kapta szükségnevét.
S.D.