Mária Magdolna elragadtatása
1510 körül (?)
tempera és olaj, fa
50,7 x 37,1 cm (festett felület)
Ltsz. 55.191
A 13. századi Legenda Aurea elbeszéli, mint jutott a bibliai bűnös asszony, Mária Magdolna tizennégy évvel Jézus mennybemenetele után egy csodás hajóúton Marseille kikötőjébe, ahonnan a pusztaságba húzódott vissza. Élete hátralévő részét itt töltötte remetei magányban és vezeklő önmegtagadásban. Táplálékául csupán mennyei eledel szolgált: miközben az angyalok magasba emelték, égi harmóniákat hallott, s ez úgy betöltötte, hogy testi táplálékra már nem volt szüksége. A kompozíció előképeként Pollaiuolo staggiai festménye szolgált, de Verrocchio szobrászati alkotásainak hatása is kimutatható, például a pistoiai dómban található Forteguerri síremléké, amelynek kivitelezésénél Lorenzo di Credi segédként dolgozott. Az a korábban megfogalmazott provenienciai feltételezés, mely szerint a képet Ippolito d’Este (1479 k. - 1520) hozta Magyarországra, nem bizonyult igaznak: a képet Simor prímás vásárolta 1878-ban Rómában Raffaele Bertinelli kanonoktól. A festmény egy gyengébb kivitelezésű változata a philadelphiai Johnson gyűjteményben található.
S.D.
