1. Későgótikus magyarországi festészet és szobrászat (15-16. sz.)

A középkori Európa egyik legismertebb és leglátogatottabb zarándokhelye id. Szent Jakab apostol sírja fölött emelkedik a spanyolországi Santiago de Compostela-i bazilikában. Jakab tisztelete a keresztény világban mindenütt elterjedt, a távoli kis Zólyom vármegyei település, Szentjakabfalva (ma Szlovákia, Jakub) a nevét is tőle kapta. Templomának főoltára – a híres lőcsei oltárhoz hasonlóan – feltehetőleg középen álló szoborként jelenítette meg Szent Jakabot, míg az oltár mozgatható szárnyai nyolc jelenetben mesélnek el két legendát az életéből. A galíciai Lupa királynő először nem szándékozott befogadni a mártír holtestét országába, de a csoda láttán, hogy a fékezhetetlen ökrök, kormányzás nélkül is visszahúzták a testet palotájába, az asszony megtért és méltón eltemette az apostol földi maradványait. A második történet már a zarándoklatok idejéből származik, amikor egy három tagú család – apa, anya és fiuk – igyekeztek Santiago de Compostelába és útközben egy fogadóban szálltak meg. A fogadós leánya beleszeretett az ifjúba, aki nem viszonozta a közeledését, így a leány bosszúból lopással vádolta meg. A fiút a helyi bíró felakasztatta. A szülők elmentek Szent Jakab sírjához imádkozni, majd visszafelé a kötélen élve találták fiukat. A bíró elé járulva bizonygatták, hogy a fiú él. Az nem hitte és gúnyosan azt mondotta: „Akkor él a fiuk, ha a tányéromon ez a sült kakas él.” Erre a kakas valóban felreppent az asztalról. A fiú csodálatos menekülésének híre tovább erősítette a zarándokok bizalmát a szent apostol közbenjárásának erejében.