| |
|
Az épület eredetileg nem prímási rezidenciának és múzeumnak épült: a 17. század végétől jezsuita rendházat találunk ezen a helyen. A kolostor a szerzetesrend feloszlatása (1773) után a kincstár, majd az érsekség birtokába került, 1820-tól pedig itt rendezkedett be a székhelyét Nagyszombatból Esztergomba áthelyező Rudnay Sándor prímás. A főpap a Vízivárosban csak az ideiglenes rezidenciáját alakította ki, mert a végleges prímási palota a Várhegyre tervezett új egyházkormányzati központban a felépülő székesegyházzal alkotott volna egy tömböt. De a munkálatok elhúzódása, a tervmódosulások miatt végül a székpalota átmeneti helye állandósult a Duna-parton. A jelen épülettömböt eredményező, nagyszabású bővítés 1881-1882-ben, Simor János érsek idejében történt, a Bazilika végső kialakítását is végző Lippert József építész tervei szerint. Ennek eredményeképpen itt kapott helyet a prímási levéltár és a Simor könyvtár állománya is. Az érsek saját gyűjteményéből alapított múzeum azonban a Főszékesegyházi könyvtár épületében már korábban, 1875-ben megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, a műtárgyak így csak a rezidencia átalakítását követően kerültek át a palotába, ahol az utcai szárny új, második emeleti helyiségeiben nyertek elhelyezést. A múzeum bővítése a jelenkorban is zajlik, új kiállítótermek ehhez a Keresztény Múzeum - Új Képtárban, a Bazilika szomszédságában álló Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ (Régi szeminárium) épületében állnak rendelkezésre. (A folyamat részeként eddig a múzeum kezelésében lévő Mindszenty Emlékhely kapott itt helyet, további termekben pedig a Múzeum időszaki kiállításai láthatók.)
I.M.
Bővebben a Prímási palota történetéről...